Suha Kálmán

Abban a szerencsében volt részem, hogy születésemtõl kezdve ismerkedhettem a zene és a hangszerek csodálatos birodalmával. Cimbalommal kezdtem, majd hegedûvel és nagybõgõvel folytattam. Ezután jött a gitár és a saxofon.
Már négy éves korom óta valami különös vonzalom köt a gitárhoz. Örömöm, bánatom megértõje és kifejezõje. Tud velem sírni, nevetni, kiabálni és csendben a szívembõl szólni.

Sok nagytudású tanárom volt, akik odaadó õszinteséggel segítették nem csak zenei hanem lelki fejlõdésemet is, elsõsorban Édesapám. Tõlük elsõ hangszereimet, valamint életre szóló útmutatásokat kaptam.

Az 1965-'70. közötti idõben az un. hazai "nagy generáció" szinte valamennyi hírességével zenéltem. Sokukkal a mai napig tart a jó viszony.

1970-'86-ig jártam a világot mint zenész. Játszottam világhírességekkel is, mint: Ed Tigpen (Oscar Peterson dobosa), J. Andersen, a jazz élet egyik kivló bõgõse, Janne Sefferson a Jazz-Rock gitáros hatalmassága. Joe Pass-sal sajnos személyesen nem találkoztam, de levelek útján rengeteget tanultam tõle is.

Mindig minden változik, és ez így van jól. Két dolog viszont örök. A Zene és a Család.

A szeretet háttere nélkül számomra nincs muzsika. '86-ban úgy döntöttem, ideje ritkítanom a jövés-menést. Már nagyon hiányzott feleségem és kislányom állandó közelsége. Azóta többnyire itthon dolgozom, bár a "dolgozom" nem a legjobb kifejezés. Zenélek, muzsikálok, élek.

Szeretem a kihívásokat, feladatokat. Szerzõként, hangszerelõként, szövegíróként is kapok felkéréseket. Ttermészetesen több zenekarban oszlopos tagként mûködöm. A színházi mûfaj sem idegen számomra. Mindent szeretek csinálni ami zenével kapcsolatos.

A hétköznapok? Azokat meg kell oldani. Így élek!